Szent Teréz imája:

Hozzon a mai nap belső békét a számodra. Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.

Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunké.

Kosztolányi Dezső

Halotti beszéd

Apám, teremtőm, istenem,
Mily semmi vagy
És én milyen istentelen.

Mert az, aki apátalan,
A földgolyón
Isten nélkül, magába van.

Távolian reám mered
Szigorú-szép,
Nagyon-nagyon ismert fejed.

Még hallalak mint zivatart,
Te óriás,
Ki nemzett s igazán akart.

Hol vagy? Felelj most, merre vagy,
Hol a szived
S agyad, a fényes ember-agy?

Erős, lehetsz ily gyönge te,
Hogy így heversz,
Minden férfiak gyöngye te.

Tanítottál itt az uton.
Lásd a halált,
Azt is tetőled tanulom.

Arcomra húzva közönyöm
Az életet
S e leckét is megköszönöm.

Fölöttem téli szél visit,
Kriptánk felé
Előre lépek egy kicsit.

Nyugodtan járulok oda,
Hisz ami vár,
Csak ennyi lesz és nem csoda.

Te én vagyok és te vagy ott,
Most elhiszem,
Most már tudom, hogy meghalok.

Apám, teremtőm, istenem,
Mily semmi vagy
És én milyen istentelen.

Sík Sándor: Újévi reménykedés

Hóval jöttél, fiatal esztendő,
Csupa fehér vagy, szép-, jóra kelendő.
Napos és fehér, - ó ha az is volnál,
Naposabb, fehérebb a fekete ónál!

Szép hó, fényes, hűvös és metsző,
(Az üdvös értelem rokonának tetsző)
Jó melegítő, tiszta fehérség,
Borítsd be a rossz föld keserű kérgét!

Borítsd be, borítsd be, burkold el, öleld meg,
Holt-eleven szíve hátha fölenged.
Kripta-ürén a kifagyott mélynek
Hátha még pihegő magok is élnek.

Hisz felszakad egyszer a becstelen tél is!
Vérben és mocsokban ha százszor vetél is,
Egyszercsak, mégiscsak megjön a jövendő.
Hátha te lennél az, fiatal esztendő?

Hátha te lennél az, aki elbontod
Fejünk felől a fekete boltot,
Butaság fekete fellegei gátját,
S eget érhet újra az igaz imádság.

Kiálts, ne hallgass, igazak imája,
Hallja az Isten, hallja, kívánja!
Visszalengő hózivatar, pelyhezd az égre,
Zizegjed, zúgjad: szeretet, béke!

Nektek is, népek gyilkosai, balgák,
Kiérzi az Isten szívetek hangját.
Amit kimondani magatok se mertek,
A szegény nyomorult, vacogó lelket.

Bélpoklos hazugság üvöltésén által
A pőre szív az, mit az Isten áthall:
,,Ments meg, ó ments meg magunktól minket,
S átkozott magunktól szegény mieinket!''

Ó hallom, hallom az ember hangját,
Élők és hullák sírják, sikongják:
,,Kit ember-okosság beteg ördöggé tett,
Mentsd meg önmagától az emberiséget!''

Fekete földön újévi fehérség:
Zsibbadt szívünkben csecsemő reménység.
Isten, éveket, szíveket teremtő,
Teremtsen újjá ez az újesztendő!