Zelk Zoltán: Ennyi csudát

Mesét ígértem, hát

el is mondom néked,

de nem aranybarikáról,

nem arról mesélek.

Óperenciáról?

Vagy üveghegyekről?

Nem is erről, nem is arról,

hanem gyerekekről.

Ezek a gyerekek

el is indulnának,

nekivágtak száz utcának,

neki a Dunának!

Még a Margit-hídon,

azon is átmentek,

onnan aztán nekivágtak

a Szabadság-hegynek!

De nem gyaloglábbal

mentek ők a hegyre,

hát akkor tán a hétfejű

sárkány repítette,

az vitte tán őket,

vagy repülő szőnyeg?

Se ez, se az, mert mostan már

nagyobb csodák nőnek!

Olyan csodák nőnek,

olyan csoda támadt,

hogy a gyerekek ott saját

vonatukon járnak!

Mesebeli táltos,

az is csak kismiska,

ha a mozdonyát elindítja

ott a masiniszta!

De van ott még tovább is,

más csodát is őrzök:

gyerek ottan a kalauz

s az állomásfőnök!

Fut, szalad a vonat,

fussunk hát utána,

mert az ország, ahová megy,

gyerekek országa.

Gyerekköztársaság,

de igazi erdő,

igazi rét zöldell ottan -

és igazi felhő

és igazi csillag

van ottan az égen -

ugye, hogy nincs ennyi csuda

semmilyen mesében?

Azt kérded, ha felnő,

mi lesz ott a gyermek?

Hát igazi vasutas lesz,

hogyha arra termett!

És igazi munkás

lesz igazi gyárban,

és igazi mérnök lesz majd

olyan irodában,

ahol feltalálnak

sok újfajta gépet,

azért, hogy sokkal boldogabb,

szebb legyen az élet!

Igazi tudós lesz

és igazi író,

boldog népnek boldogságot,

igazságot író!

És igazi orvos

- így lesz majd meglátod -

meg is gyógyít minden embert,

az egész világot!