Nolasyn rózsái büszkék, büszke harcosok, akik hiába esnek el felállnak és emelt fővel mennek tovább. Együtt vannak egymásért és sosem hagynak hátra senkit.... Még ha fáj is a szívük, arról csak ők tudnak és a szívük csak csendben sír odabenn. Nehéz időszak ez most a rózsáknak, de elöttük már kirajzolódtak egy ösvény körvonalai és ez ösztönöz, hogy tovább kell menni. És igen is erősek vagyunk a szívünk tele szeretettel, hiszen erre születtünk, hogy boldogok legyünk ezen a világon!!
Végezetül a kedvenc Petőfi versem:
Elfolytott könnyek
" Úgy sírhatnék!...megbántott valami
nagyon megbántott, mondhatatlanul.
és a felhővel a lélek rokon:
megkönnyebbül, midőn esője hull..
De én nem sírok, nem szívelhetem,
Megfogadám, hogy többé nem sírok.
El könnyek!...szívem úgyis oly üres,
Megfértek benne, oda folyjatok."
1 megjegyzés:
Nem is tudtam, hogy szereted Petőfit... : )
Megjegyzés küldése