: )

Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Nolasyn életének tagjai most nehéz utak előtt állnak. Egyetlen lehetőségünk az Összetartás és a Feltétel nélküli Szeretetben feloldódott hiánytalan elfogadás. Ez a blog addig fog élni, míg mi életben tartjuk. Kertészek, kapákat kézbe, gyomláljuk ki a rózsákat.

A Remény harangjai

Földrész a hó alatt,
várja a napsugarat.
Harang hangja az ébredés,
születés.

Embert próbáló, rögös út,
mélységes, sötét kút.
Harang zúgja az álmodat:
szabad vagy...

REFR.:Elrabolt csillagok,
ragyogjatok, szépen ragyogjatok,
utat mutassatok.
Szóljatok harangok,
tiszta hangok, sose hallgassatok,
a remény vagytok.

Célszalag, mely átszakad,
hiába mondták: "Nem szabad!"
Harang ontja a hangodat:
ember vagy...

Gyönyörűszép, vad vidék:
itt a kezdet, és itt a vég.
Harang sírja az álmodat:
magyar vagy!!!

Édesanyák napja

Igazából nem szertem kölünösebben az ünnepeket, már nem olyan igaziak. Gyerekként még megvolt a maguk hitele és bája. Most legtöbbször képmutatásnak tűnik, mintha ezredévek terhe nyomná vállunk egy-egy ünnepre való felkészülés alkalmával. Folyton az aggódás és a kinek mit adjak és honnan lesz rá pénz mérgezi meg a hangulatot minden alkalommal.

Anyák napja mégis más. Az útszéli színpompás lila orgonák hirdetik a közeledtét. Az igazi szertet és tisztelet hatja át azokat, akik megtartják és örömmel teszik. Itt nincs szó pénzről, kikényszerített ajándékokról, mert mindenki tudja, hogy az Édesanyák egy ölelésnek jobban örülnek, mint egy boltban vásárolt drága ajándéknak.

Számomra ez a legszebb és legfájóbb ünnep is egyben. Kiemelkedik a mindennapok tömege közül.

Az utóbbi időben az ünnepekre való felkészülés közben utánajárok a régi szokásoknak, hagyományoknak, hátha segít a elmélyülni, igazivá tenni, ünneppé varázsolni a napot. Ennek az alkalomnak is van történelme és hagyományai, de nem tartom fontosnak őket, nem adnak semmit többet hozzá, inkább elvesznek az értékéből.

Erre az alkalomra a szívemben készülök föl, nem kell hozzá semmi különös. Időnként előveszek egy-egy fotóalbumot, segít emlékezni. Van, hogy még mindig könnyek gyűlnek a szemembe pedig már annyi év telt el nélküle.

Kívánom mindenkinek, hogy olyan szorosan tudja magához ölelni most az édesanyját, mint amennyire én szeretném őt újra, csak egyszer...

Ohanami a Sakura ünnepe

A sakura virág a cseresznyevirágzás ünnepének jelképe.

A cseresznye – akárcsak hazánkban – Japánban sem egy időpontban virágzik, ami részint a japán szigetek észak-déli irányú elhelyezkedése miatt, másrészt a különböző fajták eltérő virágzási ideje miatt alakul így. A helyi televíziók és rádiók időjárás jelentéseiben igyekeznek előre közölni a virágnyílás várható idejét. Ezt az előrejelzést az emberek mindig nagy érdeklődéssel várják, hogy felkészülhessenek a "virágnézéssel" egybekötött ünnepségekre. Még így is komoly szervezési feladat a fesztiválok előkészítése, mert a csupán néhány napig tartó virágzás időpontját az időjárás is befolyásolja.

A virágnéző ünnepségeket (japánul ohanami) az egész országban mindenütt megtartják, a virágzás idejétől függően néhány hét eltéréssel. A cseresznyevirágok nagyon érzékenyek és finomak, alig néhány napig lehet megtekinteni a virágzó fasorokat, utána a virágszirmok lehullanak. E pár napban a japán emberek családostul, kollégákkal vonulnak ki egy közeli parkba, vagy kirándulóhelyre, ahol leterítenek egy pokrócot, ételt és italt visznek magukkal, esznek, isznak, tréfálkoznak, énekelnek, esetleg régi táncokat járnak, azaz egy piknikkel ülik meg a tavasz beköszöntét.

A cseresznye virágzása nagyon látványos, mert a többi fa lombfakadása előtt nyílnak a virágok, hatalmas, tömött gömbökben borítják a nemrég még kopár vesszőket. A sakurákat csak szépségük miatt nemesítik, fehér vagy rózsaszín árnyalatú, 5 vagy több szirmú virágaik szerint osztályozva több fajtájuk is létezik, pl. a ’Shirotae’, vagy a ’Mikumura gaeshi’.

A sakura nagyon sok művészeti alkotás témája, rengeteg vers és dal örökíti meg e nemes növényt. A virágnak szimbolikus jelentése van, mivel a virágok rövid élete a tisztaság és egyszerűség eszményét tükrözi. Az Ohanami ideje alatt a Füvészkert haiku – rövid, cseresznyevirágzás ihlette vers - pályázatot hirdet, melynek részleteit honlapunkon olvashatják.

KASSÁK LAJOS: SZÉP PILLANATOK

Milyen árva gyerek sír bennem
milyen madár fütyörész.

Egy farönkön ülök
és bámulom
hogy a bárányos ég
tükörképével játszik
a tó.

Letépek egy cseresznyevirágot
és elküldöm hozzád
hogy emlékezz rám.

www.laiannon.blogspot.com

adopt your own virtual pet!

Húsvétra II.

Húsvéti népszokások

Húsvét ünnepe a niceai zsinat óta (325) a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap. Mivel ez a dátum folyton változik, mozgó ünnep. Az idei életünk legkorábbi Húsvétja. A mostani Húsvétnál már csak egy nappal lehet korábban március 22-én Húsvét, de ez legutóbb 1818-ban következett be, s ilyesmire nem is számíthatunk egészen 2285-ig. A 23-i húsvétvasárnap sem túl gyakori. Nem sokan emlékezhetnek ilyen alkalomra, ugyanis az elmúlt 95 évben nem volt rá példa. Utoljára 1913-ban ünnepelhettük (ill. ünnepelhették elődeink) március 23-án a húsvétot. Ezután 2008-ban, majd 2160-ban esik e korai dátumra Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe.

A néphagyományban a vasárnapoknak nevük volt: a másodiké gulyásvasárnap, az ötödiké feketevasárnap, a hatodiké virágvasárnap.

Az utólsó vasárnap már a húsvéti ünnepsorozat része. Magyar népszokás a zöldág-hordás, más néven villőzés: (termékenységet segítő eljárás). Az ággal megütögették a fiatal lányokat, menyecskéket. A virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek barkát szedtek, a templomban megszenteltették, ennek bajelhárító szerepe volt.

Nagycsütörtökön, zöldcsütörtökön a Rómába ment harangokat a fiúk kereplőkkel helyettesítik. A harangok útjának célja, hogy lássák a pápát.

A lányoknak és az asszonyoknak nagypénteken különleges teendőik voltak. Ezen a napon egy kicsit levágtak a hajuk végéből, hogy hosszabbra nőjön. Napfelkelte előtt az ajtókat és az ablakokat kinyitották, hogy az ágyneműt a nagypénteki szél járja át, és moly ne essen bele. Sok asszony az ágyneműt és más szövevényt a tornácra, kerítésre rakta, hogy jobban szellőzzön. Nagypéntek napján lehullott a titok leple, ekkor kiderülhetett, hogy kik a falu boszorkái. Csupán egy fakanálra volt szükség méghozzá olyan fakanálra, amivel a festéket kevergették a húsvéti tojáshoz. Erre kellet egy lyukat fúrni, s aki ezen átnézett a templomban mise közben megláthatta ki a boszorkány. A boszorkányok az oltárnak, vagy az úrasztalának háttal ülnek és nagy szarvuk van. Miután meglátta az illető kik a boszorkányok, a templomból ki kellett jöjjön és a keresztes úton át kell fusson. Így a boszorkányok nem tudnak ártani a kíváncsiskodó személynek. A gazdák ezen a napon herélték az állataikat. A herélés végezetével a gazdasszony délutánra elkészítette a here pörköltet.

Nagyszombat az elcsendesedés napja volt. Jézus Krisztus ma a sírban nyugszik, békés nap, melyen befelé kell figyelni, áthatja a gyász és a reményteli várakozás. Ezen a napon szentelték meg a húsvéti asztalra kerülő ételeket és az új tüzet.

A feltámadás napja húsvétvasárnap. Húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik, nálunk a hétfôi locsoláshoz tartozik. A leányok vasárnap festették meg a tojásokat. A tojás eredeti jelképe a termékenység, az új élet- „ Ahogy krisztus áttörte a sír bilincsét, úgy bújik elő az új élet, a kis csibe is a tojás börtönéből.” A tojás festés módszerei tájegységenként változott és változik. A legegyszerűbb mód : hagymalevél vagy zöld dió levél főzetében mártották a tojást, amelyet virágmintákkal vagy levélmintákkal borítottak be. A tojásírást viasszal végezték, megolvadt viasszal írtak a tojásra, s ha megszáradt festékbe mártották, a színes tojásról, letörték a viaszt, a helye sárgásfehér maradt. Nagyobb ügyességet igényelt karcolással, vakarással díszített tojások. A megfestett tojásokra egy éles tárggyal díszítő motívumokat karcolta. A legények Húsvét vasárnapjának estéjén jártak locsolkodni a lányos házakhoz, útjukat zeneszó kísérte a leányok borral, tésztával és festett tojással várták őket.

Hétfő reggel a kisebb fiúk járták a házakat, ahol piros tojást, pénzt vagy kalácsot kaptak az öntözésért. Eredetileg kútból húzott hidegvízzel öntözték a lányokat, helyenként meg is vesszőzték őket. Mindkettő a jelképes megtermékenyítést a rituális megtisztulást jelenti.

A húsvéti népszokások sorát egy fehérvasárnapi szokás zárja. A lányok komatálat készítenek, és elküldik egymásnak. A kosárban lévő tálra húsvéti tojás, kalács, ital kerül. Ezzel a lányok örök barátságot kötnek, s ettôl kezdve komának szólítják és magázzák egymást egész életükben.

Húsvétra I.

JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSA

Elhatározzák Jézus halálát

¹<>Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék. ²<>Egy dologban megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!"

A betániai vacsora

³<>Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte. ⁴<>Némelyek bosszankodtak magukban: "Miért kell a kenetet így pazarolni? ⁵<>Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt." És szemrehányást tettek az asszonynak. ⁶<>Jézus azonban ezt mondta: "Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem! ⁷<>Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek. ⁸<>Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre. ⁹<>Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek."

Júdás árulása

¹⁰<>Iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül elment a főpaphoz, hogy elárulja. ¹¹<>Amikor ezek tudomást szereztek róla, megörültek és pénzt ígértek neki. Ezért kereste a kedvező alkalmat, hogy a kezükre adhassa.

Az utolsó vacsora előkészítése

¹²<>A kovásztalan kenyér első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: "Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?" ¹³<>Erre elküldte két tanítványát: "Menjetek a városba! - mondta. - Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek a nyomába, ¹⁴<>aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom? ¹⁵<>Ő majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el." ¹⁶<>A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát.

Jézus bejelenti Júdás árulását

¹⁷<>Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel. ¹⁸<>Miután a vacsorához letelepedtek, Jézus így szólt: "Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem, egy, aki eszik velem." ¹⁹<>Elszomorodtak és sorra kérdezték: "Csak nem én?" ²⁰<>Így válaszolt: "Tizenkettőtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba. ²¹<>Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik."

Az oltáriszentség alapítása

²²<>Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem." ²³<>Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle. ²⁴<>Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik. ²⁵<>Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában."

Péter tagadásának megjövendölése

²⁶<>Ezután elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák-hegyére. ²⁷<>Ott Jézus megmondta: "Mindnyájan megbotránkoztok, ahogy meg van írva: Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok. ²⁸<>De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába." ²⁹<>Péter erősködött: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem." ³⁰<>Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz." ³¹<>Erre még jobban fogadkozott: "Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg!" Ugyanígy fogadkoztak a többiek is.

Jézus halálküzdelme

³²<>Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: "Üljetek itt le, amíg imádkozom." ³³<>Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni. ³⁴<>Majd így szólt hozzájuk: "Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!" ³⁵<>Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra. ³⁶<>"Abba, Atyám! - fohászkodott -, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!" ³⁷<>Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: "Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem? ³⁸<>Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge." ³⁹<>Megint elvonult és előbbi szavait ismételve imádkozott. ⁴⁰<>Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek. ⁴¹<>Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: "Még mindig alusztok és pihentek? ⁴²<>Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!"

Jézus elfogatása

⁴³<>Míg beszélt, odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat, amelyet a főpapok, írástudók és vének küldtek ki. ⁴⁴<>Az áruló így adott jelt: "Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizet alatt!" ⁴⁵<>Odaérve rögtön Jézushoz lépett: "Mester!" - szólt és megcsókolta. ⁴⁶<>Erre rátették kezüket és elfogták. ⁴⁷<>Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét. ⁴⁸<>Jézus így szólt hozzájuk: "Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót. ⁴⁹<>Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie." ⁵⁰<>Erre mindenki magára hagyta és elmenekült. ⁵¹<>Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, ⁵²<>otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott.

Jézus Kaifás előtt

⁵³<>Jézust a főpaphoz kísérték. Itt gyűltek össze a főpapok, vének és írástudók. ⁵⁴<>Péter messziről követte, egészen be a főpap udvarába. Ott az őrség tagjaival együtt leült és melegedett a tűznél. ⁵⁵<>A főpapok és az egész főtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. ⁵⁶<>Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett. ⁵⁷<>Ekkor néhányan felálltak, s ezt a hamis tanúságot tették ellene: ⁵⁸<>"Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása." ⁵⁹<>De vallomásuk így sem vágott egybe. ⁶⁰<>Erre középre állt a főpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: "Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened?" ⁶¹<>De ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra kérdezte, és ezt mondta: "Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?" ⁶²<>Jézus így válaszolt: "Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin." ⁶³<>A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Mi szükségünk van még tanúkra? ⁶⁴<>Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?" Mind méltónak ítélték a halálra. ⁶⁵<>Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: "Találd el, ki az!" Még az őrség tagjai is arcul verték.

Péter megtagadja Jézust

⁶⁶<>Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a főpap egyik szolgálója. ⁶⁷<>Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította: "Te is a názáreti Jézussal voltál." ⁶⁸<>De ő tagadta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." Ezzel kiment az előcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas. ⁶⁹<>A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott állóknak: "Ez is közülük való." ⁷⁰<>Ő megint tagadta. Nemsokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: "Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy." ⁷¹<>Erre átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!" ⁷²<>A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: "Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg." És könnyekre fakadt.

Jézus Pilátus előtt

¹<>Reggel a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. ²<>Pilátus megkérdezte: "Te vagy-e a zsidók királya?" "Magad mondod" - válaszolta. ³<>A főpapok sok vádat hoztak fel ellene. ⁴<>Pilátus újra megkérdezte: "Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!" ⁵<>Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust. ⁶<>Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek tőle. ⁷<>Volt a börtönben egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. ⁸<>Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet. ⁹<>Pilátus megkérdezte: "Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?" ¹⁰<>Mert tudta, hogy a főpapok csak irigységből adták kezére. ¹¹<>Ám a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. ¹²<>Pilátus ismét megkérdezte: "Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?" ¹³<>Azok újra ezt kiáltozták: "Keresztre vele!" ¹⁴<>Pilátus folytatta: "Mi rosszat tett?" Azok annál hangosabban kiáltották: "Keresztre vele!" ¹⁵<>Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.

Jézus kigúnyolása

¹⁶<>A katonák bekísérték a palota belsejébe, a pretoriumba, és egybehívták az egész helyőrséget. ¹⁷<>Bíborba öltöztették, tövisből font koszorút tettek a fejére, ¹⁸<>és így köszöntötték: "Üdvözlégy, zsidók királya!" ¹⁹<>A fejét náddal verték, leköpdösték és gúnyból térdet hajtva hódoltak előtte. ²⁰<>Azután, hogy így kigúnyolták, levették róla a bíbort és a saját ruháját adták rá.

A keresztre feszítés

Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék.

²¹<>Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. ²²<>Így vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponya hegyet jelenti. ²³<>Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el. ²⁴<>Keresztre feszítették, majd megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson. ²⁵<>Három óra volt, amikor keresztre feszítették. ²⁶<>Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: A zsidók királya. ²⁷<>Vele együtt két gonosztevőt is fölfeszítettek, az egyiket jobb, a másikat bal felől. ²⁸<>Így beteljesedett az Írás: "A gonoszok közé sorolták." ²⁹<>Az arra menők káromolták, csóválták a fejüket s mondogatták: "Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, ³⁰<>mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!" ³¹<>A főpapok és az írástudók szintén gúnyolódtak, egymás között ezt mondva: "Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. ³²<>A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről a szemünk láttára, s akkor hiszünk!" Gyalázták azok is, akiket vele együtt fölfeszítettek. ³³<>Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. ³⁴<>Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?" Ez annyit jelent: "Istenem, Istenem, miért hagytál el?" ³⁵<>Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: "Lám, Illést hívja." ³⁶<>Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. "Hadd lássuk - mondta -, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!" ³⁷<>Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. ³⁸<>A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. ³⁹<>Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt." ⁴⁰<>Asszonyok is álltak ott, és messziről nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalómé. ⁴¹<>Ezek már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

Jézus temetése

⁴²<>Amikor esteledett - előkészület napja, azaz szombat előtt való nap volt -, ⁴³<>jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. ⁴⁴<>Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, s megkérdezte, valóban meghalt-e. ⁴⁵<>Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a holttestet. ⁴⁶<>Az pedig gyolcsot vá- sárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített. ⁴⁷<>Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.

Jézus feltámadása

¹<>Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalómé illatszereket vásá- roltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. ²<>A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. ³<>Egymás közt így beszélgettek: "Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?" ⁴<>De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. ⁵<>Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. ⁶<>De az megszólította őket: "Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! ⁷<>De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek." ⁸<>Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.

Jézus megjelenései

⁹<>Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte. ¹⁰<>Ez elment és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. ¹¹<>Amikor meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el. ¹²<>Ezután idegen alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. ¹³<>Visszatérve ezek közölték a hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek. ¹⁴<>Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták.

Az apostolok küldetése

¹⁵<>Aztán így szólt hozzájuk: "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. ¹⁶<>Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. ¹⁷<>Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, ¹⁸<>kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak."

A mennybemenetel

¹⁹<>Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján, ²⁰<>ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta.

Petőfi Sándor: Árva lyány

Csak egy lénnyel van kevesebb,

Mint tennap volt,

S nekem ugy tetszik: az egész
Világ kiholt.

Meghalt anyám, le is tevék
A sírba őt:
Lelkemből varrtam én reá
A szemfedőt.

Meghalt anyám, le is tevék
A sírba őt:
Lelkemből varrtam én reá
A szemfedőt.

Te nap valál, én sugarad.
Itt mért hagyál?
Hisz sugarát elviszi a
Nap, ha leszáll.

Beszélek hozzád; hallod-e
A bús panaszt?
Hiába van szóm, te, anyám,
Nem hallod azt.

Itt állok, ahol rajtad a
Sír halma kél.
S messzebb vagy mégis a világ
Legvéginél.

Midőn koporsód szögezék,
Ezt rebegém:
"Ébredj föl, kedves jó anyám,
Édes szülém!"

Fölkelt-e a föltámadás
Majd tégedet,
Kit gyermeked siralma sem
Ébreszthetett?!

Szent Teréz imája:

Hozzon a mai nap belső békét a számodra. Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.

Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunké.

Kosztolányi Dezső

Halotti beszéd

Apám, teremtőm, istenem,
Mily semmi vagy
És én milyen istentelen.

Mert az, aki apátalan,
A földgolyón
Isten nélkül, magába van.

Távolian reám mered
Szigorú-szép,
Nagyon-nagyon ismert fejed.

Még hallalak mint zivatart,
Te óriás,
Ki nemzett s igazán akart.

Hol vagy? Felelj most, merre vagy,
Hol a szived
S agyad, a fényes ember-agy?

Erős, lehetsz ily gyönge te,
Hogy így heversz,
Minden férfiak gyöngye te.

Tanítottál itt az uton.
Lásd a halált,
Azt is tetőled tanulom.

Arcomra húzva közönyöm
Az életet
S e leckét is megköszönöm.

Fölöttem téli szél visit,
Kriptánk felé
Előre lépek egy kicsit.

Nyugodtan járulok oda,
Hisz ami vár,
Csak ennyi lesz és nem csoda.

Te én vagyok és te vagy ott,
Most elhiszem,
Most már tudom, hogy meghalok.

Apám, teremtőm, istenem,
Mily semmi vagy
És én milyen istentelen.

Sík Sándor: Újévi reménykedés

Hóval jöttél, fiatal esztendő,
Csupa fehér vagy, szép-, jóra kelendő.
Napos és fehér, - ó ha az is volnál,
Naposabb, fehérebb a fekete ónál!

Szép hó, fényes, hűvös és metsző,
(Az üdvös értelem rokonának tetsző)
Jó melegítő, tiszta fehérség,
Borítsd be a rossz föld keserű kérgét!

Borítsd be, borítsd be, burkold el, öleld meg,
Holt-eleven szíve hátha fölenged.
Kripta-ürén a kifagyott mélynek
Hátha még pihegő magok is élnek.

Hisz felszakad egyszer a becstelen tél is!
Vérben és mocsokban ha százszor vetél is,
Egyszercsak, mégiscsak megjön a jövendő.
Hátha te lennél az, fiatal esztendő?

Hátha te lennél az, aki elbontod
Fejünk felől a fekete boltot,
Butaság fekete fellegei gátját,
S eget érhet újra az igaz imádság.

Kiálts, ne hallgass, igazak imája,
Hallja az Isten, hallja, kívánja!
Visszalengő hózivatar, pelyhezd az égre,
Zizegjed, zúgjad: szeretet, béke!

Nektek is, népek gyilkosai, balgák,
Kiérzi az Isten szívetek hangját.
Amit kimondani magatok se mertek,
A szegény nyomorult, vacogó lelket.

Bélpoklos hazugság üvöltésén által
A pőre szív az, mit az Isten áthall:
,,Ments meg, ó ments meg magunktól minket,
S átkozott magunktól szegény mieinket!''

Ó hallom, hallom az ember hangját,
Élők és hullák sírják, sikongják:
,,Kit ember-okosság beteg ördöggé tett,
Mentsd meg önmagától az emberiséget!''

Fekete földön újévi fehérség:
Zsibbadt szívünkben csecsemő reménység.
Isten, éveket, szíveket teremtő,
Teremtsen újjá ez az újesztendő!

Karácsonyra szeretettel

Alföldi Géza:
Ha nálunk született volna...

Népszámlálás volt Betlehemben, –
így szól a Karácsony története, –
s akkor született meg egy istállóban
az Úr egy Fia, – Mária Gyermeke…

Nem volt, ki szállást adjon nékik.
Barmok lehelték rá a meleget.
Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója,
Meséli a monda… Mert ott született!

De Cegléden, vagy Kecskeméten,
a Hortobágyon ha született volna,
az első Karácsony igaz történetéről
így szólna ma a bibliai monda:

… Rozál épp az udvart seperte.
János meg a jószágnak almozott.
A kis Péterke az öreg kandúrral játszott.
A Puli, az meg hátul kalandozott.

Akkor ért a ház elé József.
Jó tejszagot lehelt a méla csönd.
Mária, fáradtan, alig vonszolta magát
S a kerítésen át József beköszönt.

Rozál fogadta hangos szóval: –
Mi szél sodorta erre kendteket? –
– Törvénybe mennénk. De beteg lett az asszony
s pihenni kéne, mert – ránk esteledett.

Kerestünk födélt a korcsmában.
De szállást a bérlője nem adott.
Hej pedig az asszony az utolsóban van már,
de hiába – nincs pénz, mert szegény vagyok…

Már istálló is elég lenne,
Csak tető legyen már fejünk felett… –
Rozál a seprűjét a falnak támasztotta,
Bodri a kiskapuig settenkedett.

– Takarodsz vissza, beste lelke!
Kerüljenek csak kietek bentébb!
Talán egy ágy, az csak akad majd még a háznál.
Hogy elfáradt, szegény!… Eszem a lelkét!…–

Szélesre tárta a kiskaput.
Mária arca, mint viasz: sápadt.
– Ne ugass már, Bodri!… Hát nem látod, hogy vendég?!
Eredj csak, Péterke s szólj az apádnak!

Jöjjön csak, lelkem, segítek én…
Támaszkodjék rám!… Óvatost lépjen!…
Úgy-úgy, lelkem!… Kend meg csukja be csak a kaput,
de siessen, oszt maga is segéljen!…–

János is sebten előkerült.
Kemény keze még a villát fogta.
– Utasok… Nincsen szállásuk… S beteg az asszony…
Behívtam őket…– Mért ne tettek volna?

– Az asszonynak vess tiszta ágyat!
Az ember meg a lócán elalhat.
És valami enni is akad tán a háznál…
Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!…–

A Bodri is odasündörgött.
Péter a butykossal máris kocog.
S ameddig az asszony megvetette az ágyat,
János kolbászt s egy köcsög tejet hozott.

Máriát már a fájdalom rázta.
A párnák között csöndesen feküdt.
S amíg az asszony terít, megnyugodva látja,
Hogy János a szobába épen befűt.

A kemencében lángolt a tűz.
Rozál az ágynál csendesen állt ott
És lelkükre a tiszta ágy friss párna-szaga,
Mint békesség, csendesen leszállott…

Kint az égen holdfény ragyogott.
Házra, tájra ezüstszín-port hintett.
S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában,
ím, megszületett a régenvárt Kisded…

A szomszédságból akadt bölcső…
Nagy Andráséktól csipkés kis paplan.
S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában,
a kis teknő körül szép kör-alakban…

Jaj de szép… s fiú!… Nézd csak, apjuk!…
Ujjongott Rozál, míg óva mosta…

És ígyen született meg az Isten Gyermek…
… Már… hogyha nálunk születhetett volna!…

Az igazi Mikulás

Szent Miklós

Krisztus után 245-ben Kis-Ázsia-i Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, (aki apja testvére volt,) a város kolostorába költözött. Az Ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált. Zarándokútról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városba, ahol legendás körülmények között püspökké választották.

52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hírdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból.

Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént: A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.

325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.

Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 326 december 5-én ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.

Holnappal megkezdődik Advent

Adventi szokások és hiedelmek

Ez az időszak a karácsonyra való lelki felkészülés ideje, a Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnap előestéjével (vecsernyéjével) kezdődik és karácsony első vecsernyéjéig tart. Bod Péter református lelkész, egyházi és történetíró ezt írta a XVIII. században: „ĺgy neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó itéletre. Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján.”

A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette az advent, valamint az egyházi év kezdetét. Az ünnep eredete az V–VI. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak, ezalatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötést. Ez utóbbit az 1611. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. Advent idején a katolikus templomokban Szűz Mária tiszteletére sok helyen úgynevezett Rorate-miséket tartanak reggelente, amelyek december 8-ához, a szeplőtelen fogantatás ünnepéhez kapcsolódnak. A rorate szó arra utal, hogy a misék szövege ezzel, a „harmatozzatok” kifejezéssel kezdődik.

December 16-ig a hét egyes napjainak miseszövege változik csak, 17-től 24-ig minden napnak saját miseszövege van. Az advent bűnbánati időszakában a pap sok helyen a viola liturgiai fájdalomszínében, azaz lila ruhában misézik, a harmadik héten azonban rózsaszín ruhát ölt.

Az ünnep hagyományai közé tartozik az adventi koszorúk készítése, amelyeket aztán a templomokban, az otthonokban és a különféle közösségek helyiségeiben függesztenek fel vagy helyeznek el. A többnyire fenyőágakból kötött koszorún négy gyertya található, melyeket az advent négy vasárnapján gyújtanak meg: az elsőn egyet, a másodikon kettőt, a harmadikon hármat, majd a negyediken valamennyit.

Még az ősi időkből származik a varázskör gondolata. Koszorút fontak az emberek szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból, és vörös meg aranyszín szalagokkal díszítették. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, a sárga és az arany a fényé. A koszorú vagy a kör az örökkévalóság jelképe volt, és a varázserőé is, amely nem törik meg, nem múlik el. Azt tartották, hogy az ilyen szent koszorúkkal minden gonosz szellemet távol lehet tartani a háztól.

Ez az ősi varázslat idővel feledésbe merült, s csak 1838-ban újította fel Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész, aki az első gyermekotthon alapítója volt Hamburgban. A ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készített, és minden istentiszteleten (adventben naponta tartotta) újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Ez a szép ötlet gyorsan követőkre talált más gyermekotthonokban is. Évről évre szebben és szebben díszítették fel ezeket a koszorúkat, míg 1860-ban egy berlini gyermekotthonban a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítették, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűztek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. ĺgy végül elég kicsi lett a koszorú ahhoz, hogy a családi házakban és lakásokban is helyet kapjon és hirdethesse a közeledő karácsony örömét.

Magyarországon csak a II. világháború után terjedt el igazán, s ma már számos formai és színváltozata ismert. Az adventi koszorúkat az első vasárnapot megelőző szombat esti szentmisén vagy advent első vasárnapján áldja meg a pap a templomban. Az adventi koszorú mellett sok helyen adventi naptár is található a lakásokban. „Feltalálója” egy bizonyos Gerhard Lang volt, s eredetileg a karácsonyi ünnepek vallási előkészítését szolgálta, mivel a naptár minden egyes kinyitott ablakában egy-egy karácsonnyal kapcsolatos gondolat volt olvasható. Idővel azonban ez a vallási jelleg háttérbe szorult, s – a gyermekek nagy örömére – az ipar egyszerű decemberi ajándéknaptárrá változtatta, amelyben december 24-ig a napokat csokoládé vagy marcipán édesíti meg.

Mint csaknem minden egyházi ünnephez, az adventhez is különféle hiedelmek, babonák társulnak. Sok helyen az eladósorban levő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kísérője legyen. Az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, s mielőbb férjet „édesgessenek” magukhoz. Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakban házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni.

Sok költőnket, írónkat is megihlette az advent, Juhász Gyula szép sorai örökérvényűek:

„Ó szent magány, szép csönd, ó szűz nemesség,

Szívem adventje, hófehér roráte,

Ó áldott angelusz, ó tiszta áve!”